Helló!
Zent szégyenítő belső békével és felfrissített értékrenddel jelentkezik újra a Preprocessor Blog. Pillanatnyilag nem jut eszembe semmi elmés bevezető, szóval maradjunk annyiban, hogy tartozom eggyel. Térjünk inkább a lényegre egy friss adag okossággal:
Sarah Wilson – Élet szorongás és pánik nélkül?
Az időszak legfontosabb könyvében Sarah Wilson újságíró kalauzol minket, aki emellett egy produktív, magasan funkcionáló idegbeteg – és ez utóbbit abszolút elismeréssel mondom. Első sorban az “I Quit Sugar” fantázianevű cukor-elhagyásos mozgalmáról lett híres, de az így kiérdemelt írói platformján keresztül most a szorongással vívott küzdelméről is beszámol.
Az Élet szorongás és pánik nélkül? című könyvében nem egy pszichológus szakvéleményét kapjuk, sem egy terapeuta programját, sem egy önjelölt guru étrendjét és edzéstervét. Amit kapunk, az egy kutakodó, utánanéző, forrásokat kergető, mindent kipróbáló, és nem mellesleg gyerekkora óta szorongással küzdő nő több évtizedes tapasztalatai. Bőven volt mit kivázlatolni.
További könyvek és szösszenetek
A szorongás más megvilágításba helyezésén felül a következőkkel foglalkoztam az utóbbi időben:
- Diana DeLonzor - Soha ne késs el többé, amiben a "pontosságilag visszamaradott" emberek hét típusán keresztül vizsgáljuk meg, hogy hogyan hagyhatjuk magunk mögött a késést;
- Dobozokról és gombolyagokról, amiben Mark Gungor humoros, mégis hasznos férfi-női agymodelljeivel ismerkedünk; illetve
- Integritás riport 2022, amiben James Clear ajánlásának megfelelően, az év végi értékelést kiegészítendő, azzal kapcsolatban tartottam egy kis önvizsgálatot, hogy mennyire is sikerül a hétköznapokban az állítólagos értékrendem szerint viselkedni.
Ezeken túl szeretném még megemlíteni James S. A. Corey – Expanse című sci-fi könyvsorozatát, ami az önfejlesztő olvasmányok mellett teljesen beszippantott mostanában. Magamat ismerve könnyen elképzelhető, hogy valamikor ezekből is készíteni fogok egy önismereti célzatú elemzést: mik az üzenetei, mit tanulhatunk belőle, stb. De elöljáróban csak annyit mondanék, hogy A) marha jó, és B) emlékeztetett, hogy cél nélkül is öröm olvasni.
Majdnem voltam olyan hülye, hogy a blogosdi relatív "fontossága" miatt ugyanúgy munkává teszem és megkeserítem magamnak az olvasást, mint ahogy teszik azt az iskolai kötelező olvasmányok a diákokkal. Ehelyett most sokkal szabadabban olvasok szórakozásból is, "csak úgy", és egyből rózsásabb a hangulat. Önismereti lecke kellet? Hát tessék.
Kenutúra!
Nemrégiben részt vettem egy frankó kis csapatépítő túrán, ahol négyszemélyes kenukban csorogtunk le a Maroson Makóról Szegedre. És őszintén szólva nem tudom, hogy a tájékoztató levelet nem sikerült megfelelően értelmeznem, vagy csak becslésből vagyok ennyire béna, de nagyon pontatlanul lőttem be a távot. Amikor másfél óra nyelvlógós evezés után megkérdeztem, hogy hol tartunk, és szembesültem vele, hogy kb. az út negyedénél... Ott azért elég tágra nyíltak a szemeim.
Amire viszont szintén nem számítottam, az az, hogy egy bizonyos fáradtsági szint után milyen pozitív mentális hatása lesz, hogy egy kvázi erőltetett meditációba kapcsol az ember feje. Egyszerűen nem volt energia másra figyelni, csak az adott pillanatra, az adott evezésre, az adott ritmusra. Lehet, hogy ez valamilyen szinten csalás, de aki perecben ülve, síri csendben, lassú orron át ki-belégzés közepette nem képes kordában tartani a csapongó gondolatait, annak csak ajánlani tudom a monoton, gyilkos cardiot.
Ettől persze nem válik hirtelen hamissá mindaz, amit a blogon korábban az ellenállással végzett vagy a nagy intenzitású (HIIT) edzések priorizálásáról beszéltünk. Ár-érték arányban és direkt haszon tekintetében továbbra is azok vezetnek a hosszú cardioval szemben. Viszont ha nem pusztán edzési modalitásként, hanem egy hatékony jelenbe rángató, és esetleg a szabad levegőre is kicsalogató eszközként tekintünk rá, akkor már sokkal érdemesebb lehet felvenni a repertoárba. A cardionak (mint ahogy semminek) nem kell változnia, ha a róla alkotott véleményünk és a vele szemben támasztott elvárásaink megváltoznak.
Köszi, hogy velem tartotok ezen az ön-gatyábarázó utazáson! Ha akad bármi meglátásotok vagy személyes tapasztalatotok, amit hozzáfűznétek, a "Válasz" gomb csak egy kattintásnyira. Aki pedig esetleg hasznosnak találja az agymenéseimet, az egész nyugodtan küldje őket tovább a másod-unokatestvére szobatársának – is.
Üdv,
Dénes
|
|
|
|
