Helló!
Továbbra is szigorúan tartom magam az elsejei hírlevelekhez – akinek valami csoda folytán épp nem aktuális (mert mondjuk enyhén másnapos a Szilveszterezés után 😉), azt nyugalom, megvárja az inbox-ban. Minden esetre itt a Preprocessor második évadzárója... Csapó!
Évértékeléssel itt most nem tépném a szám, ha már van rá dedikált bejegyzés. Inkább folytatom az immár kis jóindulattal hagyományosnak nevezhető "évszakonkénti könyvajánlót". Ez az a rovat, ahol kiemelem az egész szezon legjobb 1+3 olvasmányát – amik után akkor is nyugodt lelkiismerettel zárnám az évet, ha semmi mást nem olvastam volna. Vágjunk is bele:
Ha csak egy könyvet ajánlhatok...
...akkor az most épp nem is egy konkrét könyv (bár kiadták "könyv" formában is), hanem egy beszéd: David Foster Wallace - Ez a víz. Anno a következőt írtam róla:
Az elmúlt másfél évben elég sokat olvastam és tanultam a blog keretei között, de Marcus Aurelius óta semmi nem volt rám olyan mély és azonnali hatással, mint David Foster Wallace.
Tekintve, hogy a tavalyi "győztes" Marcus Aurelius volt, így talán nem meglepő, hogy az idei számomra Wallace kellett, hogy legyen. Az "Ez a víz" a Kenyon College 2005-ös évfolyamának diplomaosztóján tartott avatása, ami olyan alapvetően fontos életigazságokat tárgyal, és teszi ezt olyan hatásos hasonlatokkal és szövegezéssel, hogy szerintem nem érdemes összefoglalni – el kell olvasni.
Szerény jómagam igazából annyival járultam csak hozzá a mester munkájához, hogy készítettem belőle egy alapos, szöveghű, az USA-specifikus utalásokat általánosító, és reményeim szerint talán akár "műfordításnak" is csúfolható magyar változatot (mert valami teljesen érthetetlen okból ilyen eddig nem létezett). Aki tud ennél mélyebb nyomot hagyó negyed órás olvasmányt, az szóljon!
Ha ajánlhatok még hármat...
Szerintem azért még akkor sem túl nagyok az elvárások, ha az évi negyed óra olvasás fölé megyünk, ugye? Szóval nézzük a maradék legjavát:
- James Clear - Atomi szokások: a szokásformálás jól felépített és részletesen alátámasztott áttekintése, amivel végre egy teljes és valós eszköztárat kapunk a kívánatos szokások kiépítéséhez és a rossz szokások leépítéséhez;
- Tara Westover - A tanult lány: egy igen hatásos memoár, ami élénken az agyunkba vési, hogy a tanulás egy kiváltság, és minden nehézséget megér élni a lehetőségével; illetve
- Marshall Rosenberg - Erőszakmentes kommunikáció: egy szinte teljesen általános önkifejezési (és hallgatási) módszer, ami által képesek lehetünk lefejteni a beszéd potenciálisan agresszív héját, és végre a lényegre koncentrálhatunk.
Könnyen érthető, ha valaki nem engedhet meg magának heti egy könyvet. A havi egy könyv már sokkal lazább, de bizonyos helyzetekben talán az is sok. Amit fent kínálok, az viszont csak évszakonként egy. Tavasszal a Wallace beszéd, nyáron az Atomi szokások, ősszel a Westover memoár, és télen pedig az NVC. Legyen ez mondjuk a hivatalos "Preprocessor Blog 2022-es Minimum Olvasási Kihívása". Szerintem mindenkinek teljesíthető – és higgyétek el, megéri!
Ééés ennyi!
2021-re zárul a Preprocessor mókatára – pláne tekintve, hogy menet közben 2022 lett, így más választásom nagyon nincs is. 2 év aktív önfejlesztés letudva, és így már csak 4-5 emberöltőnyi olvasnivaló van hátra. Ettől függetlenül kíváncsi lennék: Nektek mi volt mostanában a kedvenc olvasmányotok? Tudásmorzsából soha nem lehet elég.
Hamarosan indul az új "évad", addig pedig mindenkinek boldog új évet!
Üdv,
Dénes
|
|
|
|
