Helló!
Lassacskán újra közeledik a tavasz, és remélhetőleg vele együtt a kötelező bekuckózás vége is. Ez persze nem jelenti, hogy a szép idő mellett ne könyvmoly-kodhatnánk kedvünkre! Kezdjük is mindjárt a hónap olvasmányával:
David Brooks – A második hegy
Ideális választás ez a könyv, ha nem tudunk választani az élet értelmének keresése vagy a párkapcsolatok vizsgálata között. Esetleg a személyes filozófia és a vallás szerepéről szeretnénk olvasni? Vagy inkább a közösségi szemlélet fontosságáról? Nyugalom, itt mindegyikre sor kerül!
David Brooks – A második hegy című könyve egy meglepően széles, de mégis mély áttekintést ad arról, milyen is egy “jó” élet. Teszi mindezt az életközépi válság jelenségén keresztül, ami a megfelelő hozzáállás mellett a felnőtt korunk egyik legfontosabb átalakulásunkhoz vezethet. Ott jövünk rá ugyanis, hogy eddig a rossz hegyet másztuk – és hogy jöhet a második hegy. Mindenkinek ajánlom, aki nem szeretne a "szürke hétköznapok" jelenségébe fulladni!
Tanulás, filozófia, és marketing
Akadtak azért egyéb gyöngyszemek is a februári felhozatalban, mint például:
Mellesleg már most érzem, hogy a tanulásról tanulás lesz a legújabb vesszőparipám. Waitzkin könyvének olvasása (plusz a terület alapszintű körbejárása) során legalább 10 új elemmel bővült az olvasási listám. Ilyen ütemben soha nem érünk a végére – és pontosan ez jelenti azt, hogy jól csináljuk!
A spiritualitás határairól
A vallási/etikai és a tudományos szemlélet is szükséges minden ember személyes filozófiájának kialakulásához. Amit biztosan tudunk, az tudomány; ami teljesen bizonytalan, az teológia. A filozófia pedig tulajdonképpen a kettő közötti "senki földje", amihez kellenek a határok mindkét oldalról.
Ha csak arra figyelünk, amit tudunk, akkor könnyen elfelejthetjük, hogy mi mindent nem tudunk és akár nem is tudhatunk – úgy pedig lazán elmegyünk az élet fontos dolgai mellett. Ha viszont csak valamilyen dogmára vagy túlzott "spirituális magabiztosságra" hagyatkozunk, akkor ál-tudással fedhetjük el a tudatlanságunkat.
Szóval ez a bizonyos senki földje fontos lehet az egyszerű földi halandók számára is – ha másra nem is, a határok helyes behúzásához mindenképp. Próbáljuk hát ügyelni, hogy ne térjünk le az arany középútról; sem a hideg racionalizmus, sem az önámító vakhit irányába. Csak egy jótanács...
Üdv,
Dénes
|
|
|
|
