Helló!
A mostanában szellősebbre vett vörklájf balansznak köszönhetően igaz, hogy lassabb az átlag tempó, de cserébe szerencsére nyáron sem szükséges a leállás a Preprocessor Blog háztáján – úgyhogy akinek esetleg a túlárazott lángosok és a Balatoni far-áztatás csalogatása mellett is marad agykapacitása némi önfejlesztésre ebben a nagy melegben, annak csupa jó hírrel szolgálhatok:
Rutger Bregman – Utópia realistáknak
Nem titkolt vesszőparipám, hogy a jelen technológiai fejlettsége mellett groteszknek tartom a munka szükségességét, és mindig örömmel veszem, ha valaki hajlandó kiállni ezért a jövőképért – vagy legalább hajlandó nem egyből nevetséges vágyálomnak bélyegezni. De attól, hogy én személy szerint hiszek benne, a szükséges szociális és/vagy közgazdasági háttérrel eddig nem rendelkeztem, hogy a Universal Basic Income (UBI) védelmére kelhessek.
Ezt a hiányosságot pótoljuk most Rutger Bregman segítségével, aki az Utópia realistáknak című könyvében néhány másik futurisztikus kezdeményezéssel együtt az UBI-nak is előkészíti a mentális terepet. Szó esik a 15 órás munkahétről, az érték-követő adókról és a nyílt határok előnyeiről ugyanúgy, mint az automatizálásról, a szegénységről vagy az elkerülhetetlenségről alkotott tévképzetekről. A napjainkban annyira divatos apokalipszis-beharangozó károgások kiegyensúlyozására mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani ezt a kis optimizmus-bombát.
Et cetera
A pozitívabb jövőre készülés mellett a következőkkel foglalkoztam az utóbbi időszakban:
- Mark Manson - A "leszarom" rafinált művészete, ahol régi (és széles körből átemelt) bölcsességek modern, káromkodásokkal teletűzdelt csokrát kapjuk egy tudatosabb élethez;
- A megszállottság hátrányairól, ahol A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészetét író Robert Pirsig, az Út a vadonba című könyvből híres Chris McCandles, és a Zabhegyezőből ismert Holden Caulfield közé húzok egy elgondolkodtató párhuzamot; illetve
- Önmagunk "meghackeléséről", ahol pedig egy régi számítógépes játékélményemen keresztül elmélkedek az önfejlesztésről.
Hajnali matek
Az extra hírlevél-rovat keretei között hadd ereszkedjek most le egy kicsit a fennkölt, magasztos eszmék világából az egyszerű, praktikus hétköznapi tippekig. Hiszen hiába a legjobb napirend-betartási szándék, ha aztán átalussza az ember a yoga-ra vagy a meditációra kihagyott lehetőségét. Szóval ha más is olyan nehezen tudja reggelente összekaparni magát, mint én, annak hadd ajánljam figyelmébe az alternatív ébresztő alkalmazásokat. A sztenderd szundit lenyomni ugyanis idővel annyira automatikussá válhat, hogy gyakorlatilag fel sem ébred rá az ember. Én például már olyan profi szintre eljutottam, ahol képes voltam beleszőni az aktuális álmomba az ébresztő lenyomását, és már folytatódhatott is a horpasztás.
Konkrét reklámként az Alarmy nevű csoda programot említeném, ami (habár az ingyenes verzióban össze vissza reklámoz, és Androidon mindig elbarmolja a média hangerőt) nekem nagyszerűen bevált. Ébresztési módként lehet benne memóriajátékot, gépelést, vagy épp fizikai felkelést kikényszerítő QR kód beolvasást beállítani, de nekem természetesen a matekfeladat a kedvencem. Annyira pedig még én sem vagyok profi, hogy kétjegyű számok összeadását is megússzam felébredés nélkül.
Persze lehet, hogy ez másnál nem probléma. Vagy igen, de mellé egy ilyen app használata nagyon alap. Nekem sem feltétlen újdonság – csak a rendszerem bekövülése után leszoktam róla, ami azóta mégis csak elcsúszott, és a napokban fedezem fel újra, visszarángatóként. És hát mit mondjak, az eddigiek fényében elég éles kontrasztot okoz a napindítás minőségében. Szóval ha már csak egy embernek elültetem a gondolatot a fejében, akkor megérte megemlítenem... Szó szerint jó reggelt!
Köszi, hogy velem tartotok ezen az ön-gatyábarázó utazáson! Ha akad bármi meglátásotok vagy személyes tapasztalatotok, amit hozzáfűznétek, a "Válasz" gomb csak egy kattintásnyira. Aki pedig esetleg hasznosnak találja az agymenéseimet, az egész nyugodtan küldje őket tovább a másod-unokatestvére szobatársának – is.
Üdv,
Dénes
|
|
|
|
