Helló!
Szeptembertől kezdve visszább vettünk ugyan egy kicsit a blog üteméből, – amiről kezdésként rögtön írtam egy tanulságosnak álcázott mentegetőzést – de remélem azért így is sikerül megszolgálnom a figyelmetek árát. Az ajánlatom a következő: először megtanulunk egy egyszerű jegyzetelési technikán keresztül tudósokat megszégyenítő külső agykapacitást építeni; aztán a legjobb TED előadások mintáját követve vesszük át, hogyan lehet érdekesen és inspirálóan előadni az ötleteinket; végül pedig a havi adagon felül egy exkluzív bölcsesség-bonbonnal is sziporkázok. Mehet? Megy.
Sönke Ahrens – Hogyan jegyzeteljünk okosan
A hónap kiemelt könyve eredetileg kimondottan a diákoknak, az akadémikusoknak, és az ismeretterjesztő témákban íróknak szeretne segíteni a hatékonyabb információfeldolgozásban. De aki nem egy gyártósor mellett robotoló automata, és akár egy kicsit is használja a fejét a hétköznapokban – vagy csak szimplán az élethosszig tartó tanulási folyamat "diákja" – az valószínűleg szintén meglátja majd a módszer értékét.
Egy bizonyos ponton felül ugyanis már egyszerűen nem lehet külső segítség nélkül gondolkodni. És tekintve a világunk jelenlegi (és egyre csak növekedő) komplexitását, ez a pont legtöbbünknél már szinte az óvodában elérkezik. Ez után sokkal több dologra kell emlékezni, sokkal több dolgot kell megérteni, és sokkal több dolog között kell összefüggéseket meglátni, mint amit egyszerre fejben tudnánk tartani. Ezt tehát csak akkor tehetjük meg, ha a képesek vagyunk a fejünkön kívül is hatékonyan tárolni az információt.
Itt jön a képbe a "Zettelkasten" névre hallgató, és első blikkre amúgy csalókán egyszerűnek tűnő rendszer, amely a híresen produktív Niklas Luhmann társadalomtudós nevéhez fűződik. És habár ő ezt még leginkább csak saját, "házi" használatra fejlesztette, Sönke Ahrens – Hogyan jegyzeteljünk okosan című részletes bemutatója és kutatásokkal alátámasztott érvelése után remélhetőleg mi is eredményesen leutánozhatjuk majd.
Azért az ezüstérem sem szégyen
Na jó, de kettőből? Kettőből se! Mi van, ha két jó könyvet olvastunk? Node komolyan: a hónap másik alanyában a hatásos előadás technikáról esett szó.
Szerintem abban gyorsan megegyezhetünk, hogy a TED konferencia előadásai világszínvonalat képviselnek. Ez azonban egyáltalán nem annak köszönhető, amiről szólnak – hiszen TED előadások szinte mindenről is szólhatnak. Maga a név is a "Technology, Entertainment, Design" rövidítése (nem pedig az alapítót hívják Ted-nek!), és ebbe a három kategóriába azért elég sok minden belefér. Nem, a TED előadások azért olyan hatásosak, ahogyan megközelítenek egy adott témát.
Ezért lehet mindannyiunk számára hasznos Carmine Gallo, aki a legnépszerűbb TED videók formai és szerkezeti elemzése, számos TED-előadóval lefolytatott interjúja, és sok éves coaching tapasztalata alapján pont erre a hatásos előadásmódra fog minket megtanítani Talk Like TED című könyvében. 9 tippje segít majd, hogy egy autentikusabb, érdekesebb és emlékezetesebb prezentációval álljunk a közönségünk elé – vagy csak hogy megértsünk pár olyan alapvető kommunikációs kiskaput, amik egy rutin beszélgetés során is jól jöhetnek.
Bölcsesség-bonbonok többesszámban
A két könyv mellett megalakult továbbá a blog vadonatúj "szösszenet" kategóriája, ahova az ilyen rövid, konkrét könyvektől független írásaimat iktatom. "Önálló gondolatoknak" azért nem merném csúfolni őket, mert nyilván az olvasmányaim utózöngéi ezek is, de már talán egy fokkal önállóBBak – és végre nem disszertáció hosszúságúak.
Szeptemberben kettő ilyen bonbon termett: egy a következetes, de mégis kiégésmentes munkáról; és egy másik a mentális automatizálásról. De akinek ez sem elég, annak lentebb azonnal következik egy harmadik, hírlevél-exkluzív szösszenet, csak itt, csak most...
Macska-ológia, első lecke
Szerintem nem szükséges valami nagy, átívelő "értelmet" találni az életünknek ahhoz, hogy jogot kapjunk boldognak lenni. Ebből a tekintetből pedig sokat tanulhatnánk az állatvilág ösztönösebb és jelentősen kevésbé "Sapiens" példányaitól. Vegyük például a macskákat. Egy macskának soha nincs kapuzárási pánikja, amikor idősödő fejjel azt látja, hogy nem ért el semmit az élete során. Elvégre egy macska. Kajál, alszik, és sütteti magát a naposabb padló-szekciókon elterülve. Ennyi.
Persze itt most nem a hedonisztikus, élvezet-hajhász életet szeretném reklámozni. Hiszem, hogy összességében azzal járunk jobban, ha egy magasabb, fennköltebb cél érdekébe állítjuk az energiáinkat az időnkénti kellemetlenségek ellenére. De nem kell ettől függővé tenni a létezésünk indokoltságát. Szabad boldognak lenni attól is, hogy csak úgy vagyunk. Csak úgy macska-stílusban.
Egy másik rojtosra ismételt hasonlatom a témában a -1, a 0, és az 1 esete. Természetesen számok vannak benne, mert egy szégyentelen kocka vagyok. De ha ettől eltekintünk egy pillanatra, akkor a fenti gondolatot tömören úgy is kifejezhetjük: ne a -1-ről próbáljunk a 0-ra jutni, hanem a 0-ról az 1-re. Semmi gond a többre/jobbra törekvéssel, de attól az alapszintet sem muszáj negatívnak megélnünk. Nekem gyakran kell erre emlékeztetnem magam – hátha másnak sem árt hallani.
Üdv,
Dénes
|
|
|
|
