Helló!
És extra üdvözlet a nagy számban frissen beérkező Híres Norbi rajongóknak – ez aztán a kereszt-pollináció a legjavából. Köszönöm a bizalmat (Norbinak pedig az ajánlást), remélem itt is értelmes tartalomra leltek. Csapjunk is gyorsan bele a könyv előfeldolgozásba. Mai témánk:
Austin Kleon - Mutasd meg magad!
Nem baj, ha az ön-marketing-től elkap minket a hányinger. Legtöbbször mást is. De valamilyen formában sajnos muszáj, mert alkotóként nem jellemző, hogy mi találnánk meg a közönségünket. Inkább ők találnak ránk – a cél ezt megkönnyíteni nekik. Na meg persze közben elég jóvá válni, hogy meg is érje nekik megtalálni minket.
Ehhez adhat segítséget Austin Kleon - Mutasd meg magad! című könyve, ami tulajdonképpen egy alternatívát kínál az ön-marketing mellé. Gyakran visszhangozza A művészet háborúját, de egy sokkal modernebb, netes kultúrán alapuló köntösben. A lényege, hogy ömlengés helyett szimplán megosztjuk, amin épp dolgozunk, polírozatlanul, folyamatában, rendszeresen, és gyakran. Ezáltal bátrabban felvállaljuk magunkat, és természetesebben bevonzhatjuk majd, akiknek ez kompatibilis.
Részben ezért is lesz a mai hírlevél kicsit egyszerűcskébb, a rendszeres négy helyett csak két főbb tartalmi elemmel; így szoktatom magam a súrlódásmentesebb megosztáshoz. Na meg persze szerettem volna beköszönni az újonnan beeső Norbi hadnak. 👋
Hmm, ez már SEO szempontból is szélsőérték gyanús lesz, hányszor szerepel a "Norbi" szó ebben a szövegben. De hát Kleon pont most mondta, hogy nem szabad szégyellni a saját stílusunkat, nem? Úgyhogy megengedek magamnak egy kis meta humort. Norbi.
A nyálkagomba alapú vasúthálózat tervezésről
Ugye, milyen marhajó ez a cím? Vagy csak én vagyok érte oda ennyire? Az Űr‑öreg Abed titkos technikája poszt óta nem voltam ilyen büszke. Na mindegy. Ígérem, a könyvösszefoglalók mellett írogatott szösszeneteimnek legtöbbször nem csak a címe jó, hanem a tartalma is.
Egy barátommal való beszélgetés során jutott nemrég eszembe ez a mára már évtizedes vénségű hír, miszerint egy nyálkagomba megfelelően elhelyezett tápanyagmorzsák hatására kb. leutánozta a Tokyo-i vasúthálózatot. És én természetesen valahogy ezt a sztorit is az önfejlesztésre húztam rá. Szakmai ártalom, na. Nem lövöm le itt a poént, olvassátok, 2 perc az egész.
English, motherf**ker, do you speak it?!
Ismét Austin Kleon-t visszhangozva: a békés rutinba soha nem szabad belenyugodni, újra kaotikus kezdővé kell válni, csak más területen. Na most én ezt vagy ösztönösen betartom, vagy csak enyhén mazochista vagyok, de amint beállt egy kicsit stabilabb magyar blog rutin, a "belenyugvás" helyett mindjárt kiötlöttem végtelen bölcsességemben, hogy akkor legyen angol blog is. És ebben a YouTube tervek még benne sincsenek... 🤦
Minden esetre én szorgosan fordítgattam az utóbbi időszakban, elölről kezdve a Preprocessor 2020-as szárnypróbálgatásaitól. És ez talán mostanában kezdi annyira kinőni a gyerekcipőt, hogy meg merjem említeni. Úgyhogy dobpergés és harsonaszó, örömmel jelentem be a preprocessor.blog oldalt. Még egy Discord közösséget is összedobtam hozzá, ahol idővel remélhetőleg egy jó kis könyvklub-szerűséget sikerül majd kultiválni.
Köszi, hogy velem tartotok ezen az ön-gatyábarázó utazáson! Ha akad bármi meglátásotok vagy személyes tapasztalatotok, amit hozzáfűznétek, a "Válasz" gomb csak egy kattintásnyira. Aki pedig esetleg hasznosnak találja az agymenéseimet, az egész nyugodtan küldje őket tovább a másod-unokatestvére szobatársának – is.
Üdv,
Dénes
|
|
|
|
