Helló!
Örömmel jelentkezik az immár 1 éves Preprocessor Blog! ... Na de ennyi elég is lesz a vállveregetésből, mert természetesen nincs megállás és idén sem tétlenkedünk. Kezdjünk is mindjárt a január legfontosabb olvasmányával:
James Clear – Atomi szokások
Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki az új évet új szokásokkal szeretné indítani. Ez persze szólhat a már meglévők finomhangolásáról, vagy arról is, hogy végre belevágunk valami régóta tervezgetettbe. Bárhogy is, James Clear szokás-szakértő Atomi szokások című könyve szerintem mindannyiunknak hasznos évindító lesz.
A viselkedésváltoztatás törvényei szerint ha rá akarunk szokni egy adott viselkedési formára, akkor azt egyre inkább egyértelművé, vonzóvá, egyszerűvé és kielégítővé kell tennünk. Ezekhez pedig egyesével olyan technikákat is kapunk, amik segítségével már nem a nyers akaraterőnkön fog múlni a kitartás. Sőt, a törvények fordítva is érvényesek: ha úgy intézzük, hogy minden rossz szokásunk rejtett, visszataszító, bonyolult, és (mi a kielégítő ellentéte?… ööö…) nem kielégítő legyen, akkor azok idővel el fognak kopni.
Ezzel a tudással felvértezve remélem mindenki sikeresebben tud majd megbirkózni az újévi fogadalmaival!
Önfejlesztés a köbön
Az atomi szokásokon felül januárban két klasszikusabb "önfejlesztő" könyv és egy marketing alapozó került terítékre:
- Carol S. Dweck - Szemléletváltás, amiben a megkövült és a fejlődési nézőpontok közti különbségekkel, és az ezekből továbbgyűrűző (teljesítő- és tűrőképességbeli) következményekkel foglalkozunk;
- Edith Eva Eger - A döntés, amiben (kicsit Viktor Frankl mintájára) pszichológusi szemszögből próbáljuk feldolgozni a koncentrációs táborok borzalmait, hogy utána a hétköznapjainkat is jobban viselhessük majd; illetve
- Robert B. Cialdini - Hatás, amiben pedig a tudat alatti manipuláció eszközeiről (és az azok elleni védekezési módszerekről) esik szó.
A látszólag eltérő témák ellenére kiemelném az átívelő motívumot, ami nekem a leginkább szemet szúrt: a gondolkodásmódunk több mindent irányít, mint hinnénk. Egy megfelelő hozzáállással az egész világunk szinte egy csapásra tud megváltozni. A sok idáig tárgyalt esettanulmány után remélem ez az állítás egyre kevésbé közhelyesen, és egyre inkább biztatóan hangzik...
Más sem ér rá jobban!
Nagyon sokan fogják a haladásuk hiányát az időre. Csinálnám én, csak hát a munka, a gyerek, a háztartás... Viszont ha megnézzük, hogy tiszta időben mennyi is marad ki a napi 16 órából (mert ugye megalusszuk a 8-at?!), akkor oda még gyanúsan sok férne. Hogy lehet ez?
Az első lépés szerintem az, hogy helyesbítsük a saját fejünkben is a problémát: nem az időnk kevés, hanem az energiánk. Idő az épp akad a haverokkal iszogatásra, a telefon nyomkodására, vagy a TV előtti agyhalálra. De ha ugyanezekben az idő-szeletekben valami megerőltetőt kellene csinálni? Na az nem megy.
Viszont ez jó hír, csak álruhában. Ugyanis időből mindenkinek ugyanannyi van, míg az energia raktáraink nagyon is fejleszthetők! A napok senkinek nem lesznek hosszabbak, de a kapacitásunkat növelhetjük, hogy aztán abba egyre több férjen. Nekem például így indult a Preprocessor. Ti mit csinálnátok az extra energiával? Máshogy kérdezem: Ti mit fogtok csinálni az extra energiával?
Üdv,
Dénes
|
|
|
|
